Egér mese

Egyszer Bobby, az egérke úgy döntött, hogy felfedezi a világot. Elhagyja az otthonát, a biztonságos menedéket, ahol a családjával élt és elindul, hogy körülnézzen a nagyvilágban. Akkor még nem sejtette, milyen veszélyek leselkednek majd rá.

Elindult hát... Futott, ahogy csak a lába bírta. Árkon-bokron, füves réten. Élvezte a szabadságot. Útközben találkozott nyuszikkal és bár megijedt tőlük, nem bántották. Viszont a macskák, na ők megkergették. Szerencsére nem tudták elkapni, mert akkor bizony Bobby finom vacsora lett volna.

Aztán egyszer csak alig maradt a füves rétből valami és csak a házak voltak mindenütt. Sok-sok ház. Na, - gondolta - most mitévő legyen? Merre menjen tovább? Kezdett már fázni, éhes is volt, így betévedt a falu egyik házának udvarába. De ott csak a baromfival találkozott. Megkérdezte hát a kakasoktól, nem tudják-e, hol talál magának egy kis élelmet. A kakasok megsajnálták Bobbyt és elárulták neki, hogy a garázsban vannak neki való falatok. Ő nagyon megörült ennek, így be is ment és jól is lakott. Amikor már indult volna tovább,hogy folytassa a felfedezést, beszorult valahova és nem tudott kiszabadulni. Ez bizony egy egércsapda volt, amit a házban lakó család rakott a garázsba, pont azért, hogy az ilyen kis illetéktelen behatolókat megfogja.

Bobby nagyon megijedt. Sírt, nem tudta mit tegyen. Abban viszont biztos volt, innen már nem tud kiszabadulni. Szomorúan összegömbölyödött és elaludt.

Másnap, amikor a ház lakói kimentek valamiért a garázsba, meglátták az egeret. Tanakodtak, mit csináljanak vele. A gyerekek szerették volna megtartani, bevinni a házba, de apukájuk azt mondta, az egérke csak a szabadban boldog. Sajnálták is nagyon, mert Bobby olyan pici volt és olyan ártatlan szemekkel nézett. Aztán végül úgy döntöttek, hogy elviszik oda, ahonnan - feltételezték - elindult.

Bobbyt pedig már kereste a családja, így nagyon megörültek, amikor végre hazatért.

Vége!