Kalandos éjszaka

Hideg volt. Karácsony közeledett. A hó belepte az erdő közepén, magányosan álló kis házat. Nem járt itt senki, már nagyon régóta.

A lány se ide készült, egyszerűen csak eltévedt. Amikor meglátta a házat, nagyon megörült, mert elég régóta gyalogolt ahhoz, hogy teljesen átfagyjon. Már csak abban reménykedett, valahogy bejut ebbe a házba. A nagy hóban nehezen tudott haladni, de lassan odaért az ajtóhoz. Bekopogott, bár gondolta, hogy nincs bent senki. Kicsit várt, majd benyitott. Meglepetésére a ház nyitva volt. Halkan beosont, villanyt kapcsolt, gyertyákat gyújtott és akkor meglátta a nappaliban a kis kandallót. Mivel volt hozzá minden, hát begyújtott. Gyorsan bemelegedett a ház és átmelegedett a lány is. Másnap reggelig akart maradni, mert abban reménykedett, hogy világosban kitalál majd az erdőből. Lefeküdt a kandalló elé a puha szőnyegre és gyorsan elnyomta az álom.

Aztán egyszer csak arra riadt fel, hogy valaki hangosan veri az ajtót. Nagyon megijedt, mert hirtelen azt sem tudta, ember vagy állat van odakint. Elvett a kandalló mellől egy szerszámot és halkan lopakodott vele az ajtó felé. Ekkor kintről elkezdett kiabálni egy férfihang, az után érdeklődve, van-e odabent valaki. A lány nem mert válaszolni, nagyon félt, hogy az idegen bántani fogja. Csendben várt, hátha elmegy, de ő nem ment sehova, csak zörgette az ajtót. A lány már reszketett félelmében. Régebben olvasott ilyen történeteket a sötét erdőről és az elhagyatott házról, de nem hitte, hogy egyszer vele is megtörténhet. Mivel arra gondolt, az idegen előbb utóbb úgy is bejut valahogy a házba, jobbnak látta, ha nem mérgesíti fel azzal, hogy nem engedte be. Így, bár belül reszketett, határozott hangon megkérdezte a csukott ajtón keresztül, hogy ki van ott és mit akar.

A férfi barátságtalanul elmondta, hogy az erdőben vadászott, amikor hirtelen rosszra fordult az időjárás és annyi hó hullott, hogy az utat is eltorlaszolta, így kénytelen volt valami menedéket keresni.

Miután a lány mást nemigen tudott tenni, hát beengedte. Szegény ember ugyan úgy át volt fagyva, mint ő, pár órával korábban. És amikor végre egymásra pillantottak, szikrázott a levegő köztük. Mind a ketten azt gondolták ott, abban a pillanatban, hogy igen...létezik szerelem első látásra. Zavarba jöttek a saját, kimondatlan érzéseiktől és inkább gyorsan bementek a konyhába. Volt ott egy kis rádió, azt bekapcsolták, hátha megtudnak valamit a havazásról, az utakról. Igazuk lett, de nem jó híreket hallottak. A rádióban ilyen mondatok hangzottak el: "Mindenki maradjon otthon!", "Senki ne induljon sehova!"

Ezért teát főztek és leültek a kandalló elé beszélgetni. Mire reggel lett és a havazás alább maradt, ők annyira összemelegedtek, hogy úgy döntöttek, maradnak még pár napot a kis házban. Karácsony előtt jártak, ezért körülnéztek, találnak-e karácsonyi díszeket, égőket. Az egyik láda a konyhai pad alatt kincseket rejtett. Így aztán csodaszép karácsonyfájuk lett a ház előtt.

Amikor pár nappal később elhagyták a kis házat, tudták, ide még visszatérnek. Együtt. 🎄❤️