Kisállat tartása Ausztriában

(Állatvédelem)

Mivel nagyon szeretjük a kisállatokat, sokat gondolkodtunk, hogy a tengerimalacka után milyen kis rágcsálónk legyen. A csincsillát nagynak találtuk, az egeret túl kicsinek. Így esett a választásunk a degukra.

Idén tavasszal elmentünk az állatos boltba (én csak így hívom a Fressnapf boltot) és megláttunk ott három kis degut. Azonnal megtetszettek, így gondoltuk, kettőt el is hozunk. Na ezzel a gondolatunkkal már bele is futottunk az első akadályba. Ugyanis, amikor odajött az eladó és megmondtuk mit szeretnénk, kedvesen közölte velünk, hogy mivel három degu van együtt a ketrecben, egyet nem hagyhatunk ott, mert szegény nem maradhat egyedül. Mi viszont csak kettőt szerettünk volna. Semmi gond, elmentünk egy másik állatos boltba, ahol volt is két kis szőrmók, akik éppen leendő szerető családjukat várták. Örültünk, hogy végre megtaláltuk az állatkáinkat. Már csak egy nem túl nagy lakhely (ketrec) kell nekik, tálak, kerék a futkosáshoz, alom, széna…. És akkor jött az eladó… Felejtsük el a kisebb ketrecet, mert a két kis degunak legalább 3 emeletes rezidencia kell, 120x60 centiméter alapterületen, csúzdával, mászókával, kis házikóval, nagy kerékkel, amiben futnak…egy komplett lakosztály. Ilyen ez kérem…a deguk nagyobb luxusban élnek, mint mi.

De ha ez kell, hát legyen. Minden megvan, mehetünk is fizetni. Ja nem…hogy is gondoltuk, hogy ilyen egyszerű lenne. :) Először le kell papírozni, vagyis leltárba venni, hogy milyen felszerelésük van már meg az állatkáknak. Ezen kívül kellett a nevünk, címünk, mert eljöhetnek hozzánk ellenőrizni, hogy megfelelő körülmények között élnek-e. A papírokat aláírtuk és már lett is két degunk, akik azóta is jól érzik magukat nálunk. Egyébként nagyon kedves, aranyos, barátságos és vicces rágcsálók.
Ha pedig bármi egészségügyi problémájuk lenne, természetesen csak olyan állatorvoshoz visszük őket, akinek az egzotikus állatok a szakterülete. De hát ez igazán nem gond.

Akkor most elmesélem, hogyan vettünk nemrégiben egeret.

Mostanában gondolkodtunk, mi lenne, ha lennének egereink is. Mondjuk karácsonyra. Na akkor irány az állatos bolt. Szokás szerint jött az eladó…
 -Egeret szeretnénk.
 -De ugye tudjátok, hogy kettőt kell vinni?
 -Már hogyne tudnánk. :)

Nos, akkor lássuk a ketreceket. Mi egy kisebb, mondjuk 60x40 centisre gondoltunk. Persze rosszul gondoltuk. Mert két egérkének kétszintes hely kell, de feltétlen legyen benne létra, játszási lehetőség, meg szinte minden, ami a deguknak is van. Újra tisztáztuk a kis eladó hölggyel, hogy egeret szeretnénk, nem valami nagyobb rágcsálót. De azt mondta, ha nincs kétszintes ketrec, akkor nincs egér sem. Hűha, szigorúan veszik ezt az állatvédelmet… Jó, legyen nekik minden, ami kell. Miután minden megvolt, itt is jött a hölgy a papírmunkával. Mert bizony jöhetnek ellenőrizni, hogy jó helyen vannak-e a legkisebb rágcsálók. Miután minden tájékoztatást megkaptunk, mindent elfogadtunk, megfogadtunk, el is hozhattuk az egereket.
Ja és azt még nem említettem, hogy csak azonos nemű állatkákat lehet venni, hogy még véletlenül se szaporítsuk őket. Na nem mintha szándékunkban állt volna.

A kutyatartásnak is komoly feltételei, szabályai vannak, de azt nem gondoltuk, hogy a kis rágcsálókat is így védi a törvény.
Szeretnénk még gekkot is, de egyelőre bele se gondolok, mik a feltételek. :) Hát ilyen Ausztriában az állatvédelem.

Mindenkinek sok háziállatkát kívánok!