Nyitott házasság – és a gyerekek?

Nemrég a rádióban a nyitott házasságról beszélgettek. Könnyed hangon, mintha csak egy új életmód-trendről lenne szó. Szabadság. Őszinteség. Modern gondolkodás.

Engem mégis felháborít.

Megosztó téma, tudom. Van, aki kipróbálná, van, aki már így él, és van, aki szerint ez a kapcsolat "fejlettebb" formája. Én nem tartozom közéjük. Úgy gondolom, ha a házasság hagyományos formája megszűnik, akkor valami lényegi dolog szűnik meg vele.

Értem az érveket: őszinték egymással, megbeszélik, nincsenek titkok. Beosztják a heteket, napokat, ki mikor találkozik a másikkal – mintha csak egy közös naptárt vezetnének. Néha még közös program is akad: a házaspár és az aktuális partnereik együtt.

És ami számomra a legnehezebben elfogadható: amikor gyerekek is vannak. Amikor a gyerek tudja, hogy anya és apa házasságban élnek, mégis mindkettőjüknek van egy másik kapcsolata is. Akár évek óta ugyanazzal az emberrel.
Ha ezek a kapcsolatok tartósak, akkor miért nem vállalják fel nyíltan a változást? Miért nem zárják le a házasságot, és kezdik újra külön az életüket?
Lehet erre azt mondani, hogy a gyerek "mindent megszokik". De attól, hogy valamit megszokik, még nem biztos, hogy egészséges számára. A biztonság nem csupán fedél a fej fölött – a biztonság érzelmi keret is.

Szerintem a nyitott házasság sok esetben nem a bátorság jele, hanem a szembenézés elhalasztása. Könnyebb átkeretezni a megcsalást "megállapodássá", mint kimondani: valami véget ért.

Talán régimódinak számítok. De számomra a nyitott házasság nem fejlődés, hanem a határok feloldása ott, ahol éppen a határok adnák a biztonságot.