SZERELEM, HÁZASSÁG...ÉS VÁLÁS?

Egyszer volt, hol nem volt...volt egy férfi és egy nő. Ez a férfi és ez a nő egyszer, valamikor, valahol megismerkedtek és egymásba szerettek. Így kezdődött minden.

Nagyon szeretik egymást, esküvőt, gyereket terveznek. Minden nagyon szép és jó. A férfi kényezteti a nőt, naponta többször tudatja vele, mennyire szereti. A nő pedig viszontszereti.

Aztán összeházasodnak, kettesben élvezik tovább a fiatal házasok talán gondtalan életét. Nyaralni járnak, moziba, vacsorázni... Nagyon szeretik egymást. És egyszer csak elérkezettnek látják az időt, hogy kisbabájuk szülessen. Miután megszületik a baba, még mindig, minden jó, nagy a szerelem, bár kevesebb idő jut egymásra és az életük is megváltozott. Aztán előfordulhat, hogy jön a második baba, de nem biztos. Van, aki egy gyerek után is úgy érzi, valami hiányzik. Nincs annyi mozi, vacsi kettesben, nem tudnak annyit beszélgetni, együtt lenni. Na és ilyenkor mi történik? A mai világban sajnos ilyenkor nagyon sok esetben a férj megismerkedik egy másik nővel. És hogy miért a férj és nem a feleség? Azért, mert a férjnek erre több lehetősége van. Na tehát megismerkedik egy nővel. Pont, mint a feleségével pár évvel azelőtt. Egymásba szeretnek, minden jó-lenne, ha a feleség nem várná otthon, mit sem sejtve férje külön kis életéről. Tehát ne szépítsünk, szeretőt tart. Úgy érzi, tőle mindent megkap, amit otthon a feleségétől nem. De a szeretőnek fogy a türelme, nem szeretne második lenni. Így előbb-utóbb a férj-jó esetben-bevallja otthon, hogy van valakije, szeretne válni. Így elválnak. Mert ez ilyen könnyen megy. Igen. A férjnek. 

És ha már szabad lett, a szeretőből menyasszony lehet, később pedig az új feleség. Mitől jobb ez a házasság, mint az első? Attól, hogy még kettesben vannak. Sok programot csinálnak barátokkal, kettesben. De a nő, az új feleség akinek még nincs gyereke, szeretne egy kisbabát. A férj beleegyezik. Végül is neki is csak egy van, a volt feleségétől. Így hát kisbabájuk lesz. Na igen. Kezd ismerős lenni a forgatókönyv, igaz? Kevesebb idő jut egymásra... és a férj rájön, hogy megint ugyan ott tart, ahol az első feleségével tartottak. Vajon most is az egyszerűbb utat válassza és megismerkedik, majd beleszeret egy harmadik nőbe vagy most okosabb lesz és elgondolkozik, mit rontottak el először? Vagy van még egy lehetőség,-ami valljuk be a lehető legrosszabb-váltogatja a szeretőit a felesége mellett. Hát ki így, ki úgy dönt. De az biztos, hogy sajnos manapság mást nem látunk, mint hogy jön a nagy szerelem, aztán hirtelen elmúlik, válás lesz és sokszor minden kezdődik elölről.

De kérdem én: miért egyszerűbb elválni, eldobni mindent, mint tenni egy házasságért, hogy újra jó legyen? Miért felejtjük el, hogy valamikor mennyire szerettük azt az embert, (teljesen mindegy, hogy férfiról vagy nőről beszélünk) akivel házasságot kötöttünk? Miért gondoljuk azt, hogy másodszorra, esetleg harmadszorra jobb lesz?

Mondja meg valaki, aki elvált: mi nem volt világos elsőre???

Sok boldogságot mindenkinek!