Túlféltő Szülők, Túlféltett Gyerekek
Talán ez a cím sokmindent elmond. Igen. Egy túlféltett világban élünk. De vajon mióta van ez így? Mikor változott meg ennyire a világ? Mikor lettek ennyire érzékenyek a gyerekek? És meddig lehet ebben még elmenni?
Amikor én gyerek voltam, reggelente egyedül vagy a pajtásaimmal elmentem az iskolába, délután pedig hazamentünk. Gyalog, szülői kíséret nélkül. Akkoriban a szülők csak szülői értekezletre jártak be az iskolába. A tanárok minden suliban történt problémát meg tudtak oldani. Diákok közötti konfliktusok akkor is voltak, de akivel egyik nap problémánk volt, másnap már lehet, hogy a legjobb barátunk lett. Sem oviban, sem iskolában nem kellett a szülőket beavatni ezekbe a vitákba, behívatni ilyen miatt meg aztán végképp nem kellett.
Csúfolkodások is voltak, de senkit nem viselt meg, senki nem akart ilyesmi miatt másnap a kútba ugrani. Maximum otthon elmeséltük, hogy a társunk miket mond ránk, hogy mivel piszkál, mit tesz ellenünk, de a szüleinknek eszébe se jutott, hogy elővegyék ezért a tanárokat vagy a "bántalmazó" gyerek szüleit. Oldjuk meg. És megoldottuk. Másnap mást piszkáltak, igaz, előbb-utóbb ismét ránk került a sor, de sokat nem foglalkoztunk vele.
Aztán amikor az én gyerekeim voltak iskolás korúak, már láttam a változást. A szülők nem csak, hogy kísérték a gyerekeket az iskolába, hanem minden reggel és délután ott tébláboltak a tanárok körül. És ahogy teltek az évek, egyre több lett a panaszkodó szülő. Panaszkodtak, mert a gyereküket csúfolják, piszkálják…. Olyankor aztán elő lett véve a "bántalmazó" gyerek és a szülei is. És onnantól kezdve az a gyerek lett az osztály rossza. Pedig dehogy volt ő rossz. Csak a túlféltő szülő valószínűleg rosszul kezelte a helyzetet.
Aztán ott voltak a fekete pontok…Hogy a gyerekeket nem lehet fekete ponttal büntetni, mert azzal csak megszégyenítjük őket. Így lettek a piros pontok mellett a kék pontok. Ugyan nem tudom, az mennyivel jobb, mint a fekete…
Ezzel már elkezdtük "elérzékenyíteni" a gyerekeket.
A mai világban pedig már elképesztő, ami megy. Az ember csak kapkodja a fejét.
Sok a szorongó gyerek…
A gyerekek előtt ne beszéljünk háborúról, de még a háború szót se ejtsük ki a szánkon előttük, leírva meg aztán végképp ne lássák…
A Télapó csomagban ne legyen virgács, mert szegény gyerek még azt hiszi, hogy rossz volt…
Otthon csak béke legyen, veszekedés soha, mert a gyereket megviseli a hangos szó…
Naponta olvasni olyan sztorikat, hogy mi, hogy viseli meg a gyerekeket. De miért? Miért lesz egy kisiskolás gyerek szorongó? Hát szerintem azért, mert a szülő azzá teszi. A mai gyerekek sem születnek szorongva. Csak sajnos valamiért a szülők túlféltik, túlaggódják a "dolgot". A gyerekek pedig ebben nőnek fel, ezt látják, ezt tanulják. Stresszesek lesznek, szoronganak, nem tudnak feldolgozni bizonyos dolgokat. Álomvilágban nevelik, óvják őket mindentől. Aztán amikor bekerülnek a való világba (na nem a tv műsorba), akkor jönnek a problémák. És akkor mondja a szülő meg az ismerősök, hogy jaj pedig milyen kedves, aranyos gyerek, senkihez nem volt soha egy rossz szava…mégis bátják. Persze. Mert a szülő így nevelte. Vagyis túlféltette.
Amikor egy kisiskolásnak meg kell ismételnie az első osztályt, szegény kisgyerek már szorong, mert tudja, hogy ezután ő lesz a bukott gyerek az osztályban. De miért van ez így? Azért, mert ahelyett, hogy a szülők ezt teljesen természetesen kezelnék és azt mondanák, hogy semmi gond, nem sikerülhet mindenkinek elsőre, ez miatt nem kell szomorkodni, inkább elkezdik szidni, butának nevezni, éreztetik a gyerekkel, hogy ez szégyen. És akkor csodálkoznak, hogy a gyerek elkezd szorongani. És ez csak egy példa.
Amikor azt halljuk, hogy egy általános iskolás gyereknek késelési szándékai vannak az iskolában, rögtön elítéljük. Pedig feltehetően nem jókedvében jutott erre az elhatározásra. Lehet, hogy a sok bántalmazást nem tudta kezelni, nem tudott kinek szólni. Végső elkeseredésében hozott egy rossz döntést. De ezért ki a felelős? Aki nem tanította meg a konfliktusokat kezelni. Vagyis a szülő.
Szerintem minden gyerek szorongásáért a szülők a felelősek. Mert ők teszik szorongóvá a gyerekeket. Legyen szó egész hétköznapi dologról, mint pici korban a hangos zene vagy egy farsangi álarc, -mert ugye megfelelő helyzetkezelés esetén ezektől sem fél, szorong egy gyerek- vagy nagyobb korban a komolyabb dolgoktól való félelem, szorongás.
Megfordult a fejemben, hogy leírom, hova vitték kirándulni a legkisebb fiamékat és hogy milyen tartalmú filmet néznek az iskolában, továbbá, hogy miket olvasnak kötelezően, de azt hiszem sok szülő felháborodását váltanám ki ezzel, így inkább nem teszem.
Kedves szülők, ne féltsétek túl a gyerekeiteket, hagyjatok nekik teret, hogy pici koruktól tudják megoldani ők a kisebb-nagyobb konfliktusaikat és ne legyen ennyi szorongó kis és nagy gyerek! Bár az is lehet, hogy már minden el van rontva és a mai gyerekek szorongása a következő generációban hatványozottan lesz jelen.
Mindenkinek boldog gyerek és felnőttkort kívánok!